Valóban elkerülhetetlenek a „női bajok”?

Nem tudjuk függetleníteni magunkat az életmódunktól, a minket körülvevő világ hatásaitól. Nagyon sok stressznek, káros élelmiszer-összetevőnek vagyunk kitéve, az életstílusunk egyre kevésbé szolgálja a valós érdekeinket. Rengeteg tényező idézi elő azokat a „női bajokat”, hormonzavarokat, amelyekkel abban a tudatban élünk együtt, hogy a korunk előrehaladtának velejárói, vagy éppen „örököltük” a problémákat. Igaz ez? Valóban nem tehetünk semmit a hormonegyensúly visszaállításáért?

A túlterhelés és a stressz hormonrendszerre kifejtett hatásáról írt bejegyzésekben (itt és itt) érintettem a legfontosabb női hormonok, az ösztrogén és a progeszteron egyensúlyának fontosságát.

Véleményem szerint túl sok nő él olyan nőgyógyászati panaszokkal, amelyekre megoldhatatlan problémaként tekint. Ennek egyik oka sajnos az, hogy a női ciklus működésének törvényszerűségei, a peteérés és a menstruáció szabályos váltakozásának feltételei, a változókor hátterében zajló folyamatok terén nagyon sokaknak még ma sincsenek kellő mélységű ismereteik.

Az én generációm még nem igazán tudta ezt a témát (sem) nyíltan megvitatni, és valljuk be, ezekre a problémákra sokan a női lét velejáróiként tekintenek, és nem is gondolják, hogy bármit is tehetnének ellene. Sokáig így voltam ezzel én is.

Pedig nem igaz, hogy a hormonproblémáknak kell uralnia minket. A táplálkozásunkkal és az életmódunkkal nagyon sokat tehetünk a hormonrendszerünk egészséges működéséért.

Kényes egyensúly

A „Túlterhelt hormonok” című bejegyzésben írtam a két legfontosabb női hormon, a progeszteron és az ösztrogén egyensúlyának fontosságáról.

Manapság főleg arról hallhatsz, hogy milyen sok galibát okozhat az ösztrogéndominancia, ami mára sajnos a nők többségét érinti.

Miért szaporodott meg az ösztrogéndominanciában érintettek száma?

Amikor ösztrogénről beszélünk, többfajtát értünk alatta: az ösztradiol, az ösztron, és az ösztriol közül az ösztradiol a legfontosabb. A szervezetben az ösztrogénnek és a progeszteronnak egymáshoz képest folyamatosan egyensúlyban kellene lennie. Amikor a testben túl sok az ösztrogén, ösztrogéndominanciáról beszélünk. Tudnod kell, hogy tartósan alacsony progeszteronszint esetén még a normál ösztrogénszint is relatív többletet jelent.

Életed végéig szükséged van ösztrogénre, hiszen rengeteg funkciója van a szervezetben: nem csak a termékenység miatt, hanem hatással van az ízületeidre,  csontjaidra, bőrödre, energiaszintedre, libidódra, hangulatodra is. Egyik legfontosabb feladata a sejtosztódásban van.

Éppen ezzel függ össze az ösztrogéndominanciás panaszok jó része: az endometriózis, a PCOS, miómák, ciszták, tumorok mind sejtburjánzással kapcsolatos betegségek.

Az ösztrogéndominancia azonban ezeken kívül más jellegű problémákat is okoz: görcsös menstruáció, vérzészavarok, mellfeszülés, meddőség, vetélés, kismedencei gyulladások, korai menopauza, PMS, és a vele együtt járó, a szervezet egészének működési zavarai: pajzsmirigy-problémák, kimerültség, szorongás, hangulatingadozások, alvászavarok, emésztési problémák, súlygyarapodás, hasi hízás, ödémásodás, allergiák, csökkent nem vágy.

Az én történetem

Nekem közel tizenöt évig voltak menstruációs panaszaim, amit az orvosok úgy próbáltak megoldani, hogy 2-3 évente „gyógykaparásra” küldtek. Ettől persze nem lettem jobban. A nőgyógyászati panaszok mellett a fáradékonyság, puffadás, görcsök, álmatlanság, pánikrohamok, hajhullás, pajzsmirigyproblémák, cukoranyagcsere-zavarok, cellulitisz – az ösztrogéndominancia szinte valamennyi klasszikus tünete végigkísért ezek alatt az évek alatt. A menzesz első napján a fájdalomtól összegörnyedve jártam, de ilyenkor próbáltam úgy időzíteni az életem, hogy egész nap feküdni tudjak. Nem volt egyszerű.

Végül, már a drasztikus, méheltávolító műtétre készülve tettem még egy kísérletet. Mielőtt véglegesítettem az orvossal a műtét időpontját, véletlenül ráakadtam egy „alternatív” nőgyógyászra, aki szomatoinfra diagnosztikával is foglalkozott.

A vizsgálat után azzal döbbentett meg, hogy magától értetődő módon nevén nevezte a problémáim okát: endometriózisom van, amelynek a műtéti megoldását nem javasolja, mert a húgyhólyagon is megtalálhatók a méh nyálkahártyájának „elvándorolt” szövetei, és így kockázatos lenne a beavatkozás.

Az endometriózis ugyanis a méhnyálkahártya darabkáinak megjelenése a méhen kívül – bárhol. Ezek a nyálkahártya-részecskék is véreznek a ciklus során, és lelökődnek, ahol éppen vannak, így okoznak iszonyú fájdalmakat, bél-összenövéseket, súlyos elváltozásokat.

Kész voltam. Fogalmam sem volt, mihez kezdhetnék – akkor még nem nagyon volt az endometriózisról, ösztrogéndominanciáról túl sok információ. A nőgyógyász tájékoztatásából kiindulva beleástam magam a témába, és az étkezésemet, életmódomat átalakítva vettem fel a harcot az életemet megkeserítő problémákkal.

Hogy rövidre szabjam, az egy éves kontrollvizsgálaton az endometriózisnak nyoma sem volt, és a vele együttjáró tüneteknek is búcsút mondhattam. Eleinte én magam sem akartam elhinni, hogy „ilyen egyszerű” az egész.

Azon túl, hogy a fizikai problémák megszűntek, az volt a legjobb, hogy bizonyítást nyert: nem ÉN vagyok a labilis, kiegyensúlyozatlan, hanem a személyiségem a hormonjaim kiszolgáltatottja volt.

Nagyon sokáig nem akartam elhinni, hogy a gyakorlatilag az egész fiatalságomat megkeserítő tüneteknek egyszer és mindenkorra vége. Eleinte féltem, hogy csak átmenetinek bizonyul a gyógyulásom.

Az azóta eltelt évek alatt bebizonyosodott, hogy csak akkor jönnek vissza a tünetek, ha eltérek attól az étkezéstől, életmódtól, amivel megoldottam a problémát.

Így aztán nincs mese, a saját érdekem, hogy a jó úton maradjak.

Jó kis önismereti folyamat is volt ez, és ma már egészen másképp tekintek magamra, és fogadom el a reagálásomat bizonyos helyzetekre. Tudom, hogy a működésünk során egyszerűen figyelembe kell venni olyan tényezőket, amelyek ha tetszik, ha nem, hatnak ránk a környezetünkből, abból, amit megeszünk, megiszunk, tapasztalunk. Megtanultam, hogy ha valami nem épít, sőt, egyenesen romboló hatással van rám, abból a lehető legkevesebbet engedem hatni magamra.

Azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem lemondásként élem meg ezt a fajta tudatosságot. Ellenkezőleg. Hihetetlen módon kiteljesítette az életemet, és mindaz, amin keresztülmentem szükséges előzménye volt például annak, hogy most ezt a blogbejegyzést írhatom.

Mi az oka az ösztrogéndominanciának?

Nem elég azt tudni, hogy mi az ösztrogéndominancia. Jó, ha azzal is tisztában vagy, miért borulhat fel a szervezetben a progeszteron – ösztrogén egyensúly?

Egyrészt a test önmaga termeli a túl sok ösztrogént. Ez főleg túlsúlynál fordul elő, mert a zsírsejtekben termelődhet ösztrogéntöbblet.

Másrészt a progeszterontermelés elégtelensége okán is kialakul az ösztrogéndominancia. Itt visszautalok arra a korábbi bejegyzésre, amelyben megmutatom, hogy a tartós stressz következtében megnövekedett kortizolszükséglet kielégítésére hogyan használja fel a szervezet a progeszteront, amelynek aztán így a szükségesnél jóval kisebb lesz a szintje.

Jóval nagyobb gondot okoznak azonban az úgynevezett xenoösztrogének.

A xenoösztrogének olyan anyagok, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk: általában kőolajszármazékok, amelyek kozmetikumokban, mosogatószerekben, műanyagokban, gyógyszerekben, szintetikus hormontartalmú fogamzásgátlókban, ruhákban, ételszínezékekben, ízfokozókban, édesítőszerekben, csapvízben, permetszerekben, lakberendezési tárgyakban találhatók, illetve hús- és tejtermékekben is, hiszen permetezett takarmánnyal etetik az állatokat.

A xenoösztrogének mesterségesen létrehozott vegyületei hormonszerű tulajdonságokkal rendelkeznek, és a szervezetben konkrétan ösztrogénként hatnak. Ez aztán óriási hatással van a hormonrendszerre, a termékenységre – nem csak nőknél, férfiaknál is.

A nőknél a progeszteron-ösztrogén egyensúlyt könnyebben felborítják a xenoösztrogének. Azonban a férfiakat sem kímélik: a tesztoszteron mennyiségéhez képest túl sok ösztrogén meddőségi problémákat, a spermiumok számának és mozgékonyságának csökkenését, prosztatarákot, a mellen és a csípőn lerakódó zsírpárnákat idéz elő náluk.

Mondjuk a nőknél sem jó, ha az ösztrogén túlsúlyban van a tesztoszteronhoz képest. A női szervezetben a tesztoszteron a zsírégetésben, izomépítésben, egészséges bőrképzésben, az egészséges szexuális étvágy kialakulásában játszik szerepet.

A szervezet képes kisebb mennyiségű xenoösztrogén kiválasztására. A túl sok ösztrogén és xenoösztrogén lebontására azonban nem képes, ezért azokat a zsírsejtekben tárolja. A női szervezetben a mellrákot okozó egyik legfontosabb rizikófaktor éppen ez (a másik az étrend és az életmód).

Sajnos, mai világunkban nem tudod kiiktatni a xenoösztrogéneket az életedből. Annyit tehetsz, hogy okosan válogatod meg az ételeidet, a kozmetikumaidat, háztartási tisztítószereidet, hogy minél kevesebbet vigyél be a szervezetedbe, és megfelelően táplálkozol, hogy segíts az ösztrogénfelesleg lebontásában.

Ne hidd, hogy a változókorba érve nem érint az ösztrogéndominancia problémája!

Ösztrogéndominancia a változókorban

A változókor a 45-50-es évektől a ciklus teljes megszűnéséig tart, a petefészek működése fokozatosan leáll. A menopauza, vagyis amikor már egy évig elmaradt a menstruáció, sok kellemetlen tünettel jár, pedig ennek nem kellene így lennie.

Mi is történik ilyenkor?

Harmincon túl már csökken a szervezetedben a progeszteron mennyisége, és évekkel a menopauza előtt is előfordulhat, hogy adott hónapban nincs peteérésed. Ilyenkor nem termelődik progeszteron sem.

Ezt általában nem veszed észre, mert akkor is menstruálunk, amikor nincs peteérés, de a peteérés hónapokig tartó elmaradása progeszteronhiányhoz vezet.

Mire a negyvenes éveidet eléred, egyre kevesebb progeszteron termelődik a petefészkedben. Ehhez társul az erre az életkorra általában krónikussá váló túlterheltség, amikor is a stressz ellensúlyozására a mellékvese progeszteront használ a kortizol előállítására.

No és ne felejtsd a környezeti ártalmakat sem, amelyeknek ekkora már évtizedek óta ki vagy téve.

Ebben a korban már nem csak a progeszteron szintje csökken, hanem az ösztrogéné is, hullámzó mértékben közel a felére.

A változókor klasszikus panaszait, a hőhullámokat, izzadást, csontritkulást, vizelettartási gondokat, hüvelyszárazságot, ingerlékenységet a lecsökkent ösztrogénszint miatt általában szintetikus ösztrogénpótlással kezelik.

Nem veszik azonban figyelembe, hogy a progeszteron szintje olyan alacsony, hogy az ösztrogénpótlással ismét csak létrejön a relatív ösztrogéndominancia! Nem megoldás tehát az ösztrogénpótlás, hanem a progeszteront is pótolni kell, és egyensúlyba kell hozni az ösztrogénnel.

 

Mit tehetsz a helyzet megoldására?

Nyálmintából vett hormondiagnosztikával pontosan meg tudják állapítani az ösztrogén és a progeszteron arányát és a kimerültség mértékét is.

A következő lépés a hormonegyensúly helyreállítása, ezt azonban mindenképpen a progeszteronpótlással kell kezdeni. A változókorban nem szabad addig ösztrogénpótlásba kezdeni, amíg a relatív ösztrogéndominancia fennáll. Szintetikus ösztrogénnel pedig egyáltalán nem szabad a tüneteket kezelni.

Az életmód és táplálkozás területén számtalan lehetőséged van arra, hogy megszüntesd a panaszaidat.

Ösztrogéndominancia étrend és protokoll:

• Gondoskodja bélrendszered egészségéről. A glutén, a tejtermékek, a bélben elburjánzó candida gombatelepek tönkreteszik az egészséges bélflórát, amelyre pedig az ösztrogén lebontása érdekében szükség van.
• Az alkohol és a koffein (a teákban lévő koffeint is vedd figyelembe!) növeli a kortizol mennyiségét, miáltal több progeszteront használ fel a szervezet a kortizoltermelésre. Csökkentsd ezek fogyasztását.
• Kerüld a magas ösztrogéntartalmú élelmiszereket: a szója, lenmag, gránátalma például sok ösztrogént tartalmaz, ösztrogéndominanciában ezeket ne fogyaszd!
• A túl sok színhús növeli a gyulladást a szervezetben, ezért például endometriózis esetén fokozza az alhasi fájdalmakat. A halak, belsőségek, porcos, bőrkés húsok (nyelv, disznósajt) jobb választásnak bizonyulnak.
• Sok friss zöldséget, legalább naponta fél kilogrammnyi mennyiséget fogyassz. A leveles zöldekben található klorofill segíti a máj munkáját, így hatékonyabban veszi fel a harcot a xenoösztrogénekkel, és más környezeti szennyeződésekkel. A keresztesvirágúakban (káposztafélék, karalábé, karfiol, brokkoli, retek) található di-indol-metán (DIM) elősegíti az ösztrogéntöbblet kiválasztását. Ezeket főve, párolva fogyaszd, mert a nyers keresztesvirágúak golyvaképzők, amely az ösztrogéndominancia egyik jellemző kísérőtünete, a pajzsmirigy-problémák esetén nem szerencsés.
• A diófélék, olajos magvak fokozzák a progeszteron és tesztoszteron termelését, de ne vidd túlzásba a fogyasztásukat.
• Csökkents a minimálisra a cukorfogyasztást. A cukor gyulladáskeltő a szervezetben, illetve az ösztrogéndominanciával rendszerint együtt járó leptin-rezisztencia (erről olvasd el ezt a cikket) és inzulinrezisztencia miatt csínján kell bánni a cukorbevitellel. Ez a fruktóztartalom miatt az édes gyümölcsök fogyasztására is vonatkozik.
• A rendszeres testmozgás, az Aviva torna, intim-torna, jóga nagyon sokat javítanak az állapoton.
• Létfontosságú a stressz csökkentése, kezelése. A sok pihenést, meditációt, légzőgyakorlatokat, önkényeztető programokat ne tekintsd időpazarlásnak!
• Cseréld le a kozmetikai szereidet parabén, kőolaj-származék- és sls-mentes termékekre. Már kaphatók megfizethető árú termékek.
• Táplálékkiegészítők közül a természetes progeszteron krém (Women’s cream) ciklusfüggő használata, barátcserje, d-vitamin, c-vitamin, omega-3, szerves kén, Indol-3-C, édesgyökér jöhet szóba.

Most is csak azt mondom, hogy saját szakálladra ne kezdj mindenféle táplálékkiegészítőt szedni. Mindenképpen egyeztess hozzáértő hormonterapeutával!

Én is ezzel a protokollal szabadultam meg egy év alatt tizenöt évnyi kíntól. Szerintem megérte!:)

Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, de erről kevesebbet nem, csak jóval többet tudnék írni.

Várom a hozzászólásodat!

Szeretettel:

Mariann

Fotó: Sydney Sims/Unsplash