Mit rejt egy ételérzékeny kamrája?

 

Egy ételérzékeny ember számára nem egyszerű manapság eligazodni a nélkülözhetetlennek titulált főzési alapanyagok, hozzávalók között. Az élelmiszeripar teljes erőbedobással győzköd bennünket arról, hogy mivel kellene megtölteni a kamránkat, ha vigyázni akarunk az egészségünkre.

A heti fókuszkérdés a facebook-on az volt, hogy „Milyen lenne az életünk, ha felismernénk annak az értékét, hogy kevesebbel is megelégedjünk?” Az életünkben nagyon sok tényező van, aminél a kevesebbel való megelégedés kimondottan káros lenne. Az alkalmazkodás jó, de az opportunizmus már nem szerencsés. A rugalmas hozzáállás kívánatos, a tervezettség nélküliség káoszhoz vezet. Az irreális álmok kergetése hiábavaló, a célok hiánya eredménytelenné tesz.

A kevesebb több

Mikor teszel jót magaddal, ha megelégedsz a kevesebbel is? Erre mindenkinél más a válasz. A te élethelyzeted különbözik mindenki másétól. Senki nem lát bele a mindennapjaidba, nem tudhatja más rajtad kívül, hogy akár időlegesen is, de hol válna a javadra, ha kevesebbel is megelégednél. Szándékosan nem azt írtam, hogy ha kevesebbel is beérnéd. Ez utóbbi megfogalmazás magában hordozza a helyezettel való elégedetlenséget, míg ha megelégedsz a kevesebbel, az azt jelenti, hogy elfogadod a helyzetet, legalábbis egy időre, amíg nem tudsz, vagy nem akarsz változtatni. Addig is azonban jól tudod érezni magad úgy, ahogy a dolgok vannak.

Most arra biztatlak, hogy a kevesebbel való megelégedést praktikus szempontok szerint vizsgáld. Ezt kívánja a tavaszi nagytakarítások örök kísérője, a lomtalanítás, selejtezés is. Talán túl vagy már rajta és valamilyen módszer szerint kirámoltad a szekrényeidet, átnézted a tavaszi-nyári ruhatárad és felismerted, hogy nem is kevés pénzzel lennél gazdagabb, ha nem vásároltad volna meg azt a sok holmit, amit fel sem vettél, vagy nem is szereted viselni igazán.

Erre ne is pazaroljunk sok szót, mert úgyis tudod, hogy milyen tévedéseid voltak. Úgyis bűntudatod van miattuk – teljesen feleslegesen egyébként –, pedig van racionális magyarázat arra, hogy miért vetted meg azt a szép zöld felsőt, az ikszedik cipőt, és az egy mérettel kisebb nadrágot. Az ilyen vásárlások ellen nem fog semmi felvértezni. Szerintem jobb, ha elfogadod, hogy néha valami belső késztetés elhiteti veled, hogy márpedig nem élet az élet a nélkül a bizonyos … (szabadon behelyettesíthető) nélkül. Nálam táska és könyv az esélyesek annak ellenére, hogy megvannak a kedvenc táskáim, amiket többnyire hordok, a könyvek számára pedig már sehová nem tudok újabb polcokat állítani. Ja, és a szép füzetek, mappák.

Kamramustra

Mielőtt újabb gyengeségeimre derülne fény, 🙂 menj inkább a konyhába, kamrába és nézz szét a szekrényekben: vajon hányféle hozzávalót vásároltál össze az elmúlt hónapokban, amikből alig fogyott, viszont vészesen közeleg a lejáratuk ideje?

Sajnos az élelmiszereknél is ki vagyunk téve a bevásárlóközpontok egyre szélesedő kínálatának. Egzotikus hozzávalók, mindent gyógyító superfoodok, különleges ínyencségek kínálják magukat, hogy próbáljuk ki, szokjunk rá és fogyasszuk rendszeresen.

Régen például legfeljebb fehér búza finom- és réteslisztet kaphattunk, most megszámlálhatatlanféle lisztből válogathatunk. Az egyre általánosabbá váló ételérzékenységekre gyorsan reagált az élelmiszeripar, és elhiteti velünk, hogy szükségünk van ezerféle „egészséges” alternatívára ahhoz, hogy betegen, érzékenyen is változatosan táplálkozzunk.

A változatosság iránti igény egyébként is kedvez a felhalmozásnak. Azt hisszük, hogy tényleg szükség van barnacukorra, kókuszvirág-cukorra, datolyaszirupra, rizsszirupra, agávészirupra, mézre, eritritre és xillitre is, ha „egészséges” süteményt akarunk sütni. Pedig ezektől egyáltalán nem lesz egészségesebb egyetlen sütemény sem. Viszont tény, hogy az „alternatív” szakácskönyvek, süteményeskönyvek ezeket, és/vagy sok mást nélkülözhetetlennek titulálnak és egy receptben akár többfélét is a hozzávalók között szerepeltetnek csupán néhány grammnyi mennyiségben.

Nálam az ütötte ki a biztosítékot, amikor gluténmentes kenyeret akartam sütni és azt tapasztaltam, hogy 5-6 féle gluténmentes lisztből kellene 2-3 grammnyi mennyiséget felhasználni egy félkilós veknihez.

Egyrészt én ugyan nem fogok annyiszor grammozgatni, mert roppant időigényes, másrészt nem fogok annyifélét itthon tartani, mert nem akarom kerülgetni a konyhaszekrényben. Minél több a tárolóedény (én csavaros üvegben tárolom az ilyesmit), annál több a rendben tartani való is.

Aztán ott vannak a porok. Valahogy rohamosan terjednek a különböző, jórészt ismeretlen superfood-ok őrleményei. Elsősorban a smoothie-k „nélkülözhetetlen” hozzávalóiként, de persze süteménytésztába, joghurtba, kásákba is ajánlgatják ezeket. Akai, maqui, camu camu, baobab, guarana, lucuma, ilyen-olyan –berry, csak a legalapvetőbb, amit minden valamirevaló egészségre vágyónak tartania kell otthon.

Száraztésztát legalább kukorica-, rizs-, köles-, csicseriborsó-, hajdina-, zöldbanán-, mandula, kókusz- és kitudjamiméglisztből is vegyél.

És persze sűrítésre, zselésítésre minimum szükséges a nyílgyökérliszt, a tápiókaliszt, az útifűmaghéj, az agar-agar, a chiamag, a xantán.

Kenyér helyett puffasztott szeletek csomagjaival van tele a kamrád. Csokoládé helyett proteinszeletet, különböző „bar”-okat nassolsz. Házilekvár helyett mindenféle üveges krémed van. Céklakrém, medvehagymakrém, növényi pecsnyezsír, mandula- és diókrém a legalapvetőbbek.

Aszalványok. Magvak. Liofilizált gyümölcsök. Ha már itt tartunk, liofilizált méhpempő!

Jaj, az olajok! Olíva-, dió-, mák-, pórsáfrány-, avokádó, kukorica-, szőlőmag-, szezám-, tökmag-, mogyoróolaj és társai.

És a kókusz. Minden formában és minden mennyiségben: kókuszolaj, kókusztej, kókusztejpor, kókuszkrém, kókuszpuding, kókusztejszín, kókuszvaj, kókuszchips, füstölt kókuszchips, kis kockára darabolt kókusz, nagy kockára darabolt kókusz, kókuszreszelék…

Megveszed mindezt. Hiszen komolyan gondolod, hogy egészségesen szeretnél táplálkozni. Egy idő után azt veszed észre, hogy zsúfolásig vannak a szekrényeid olyan „egészséges” hozzávalókkal, amikről sejtelmed sincs, hogy mire fogod használni. Minden alkalommal, amikor benyúlsz a szekrénybe valami alapvető, megszokott alapanyagért, terelgeted őket ide-oda és érzed a jól ismert bűntudatot, amiért megvetted, de nem használod fel ezeket. Minden alkalommal, amikor ki akarod törölni a szekrényt, lebeszéled magad, mert nincs kedved ezernyi zacskót, üveget ki-berakodni.

Lehet, hogy egy kis vigaszt nyújt, hogy én is így kezdtem. Amikor kiderült, hogy glutén, tejcukor- és tejfehérje érzékeny vagyok, és nem árt, ha vigyázok a cukor-anyagcserémre, már itthon is egyre könnyebb volt alternatív hozzávalókat beszerezni. Mindent megvettem, amiről elhittem, hogy nélkülözhetetlen, és mindent megkóstoltam, amiről úgy gondoltam, hogy a választékot szélesíti majd. Amit végül nem használtam rendszeresen, csak a bűntudatomat erősítette.

Volt, amiről egyszerűen elfeledkeztem. A szekrény legfelső polcán hátul árválkodó maquis üveg csak ritkán került elő: amikor a gyerekeknek buliból lila kókusztejet akartam készíteni. Lila volt ugyan, de az íze semmi különös, a jótékony hatása még annyi sem, ellenben aranyárban foglalta a helyet.

Az ezerféle liszt minduntalan lejárt, a magvak megavasodtak, az olajok szintén. Már az első kókusztejszínnél rájöttem, hogy nekem nem jön be. Ez viszont nem tartott vissza attól, hogy több márkát is kipróbáljak. Persze továbbra sem ízlett. Az egyik aktuális szekrénytakarításnál aztán szőrös szívvel szanáltam mindent, ami túl régóta foglalta a helyet. Kialakítottam egy alapkészletet, amit rendszeresen fel is használok. A vásárlásoknál szigorúan tartom magam az elhatározáshoz, hogy nem veszek meg mindenféle – tulajdonképpen – készételt, amiről az élelmiszeripar el akarja hitetni, hogy az egészséges életmód hozzávalója.

Kíváncsi vagy, mi maradt? Leírom:

Egy ételérzékeny kamrája

  • Liszt: teljes kiőrlésű zabpehelyliszt (Biopont márka, szerintem ez az egyetlen, ami nem kesernyés utóízű). Ebből kenyeret, galuskát, rántást ugyanúgy lehet készíteni, mint búzalisztből. Barnarizsliszt.
  • Édesítésre: sima barnacukor és juharszirup. Cukrot alig használunk, egy kg barnacukor majdnem egy évig elég. Ilyen csekély mennyiségnél teljesen mindegy, hogy milyen cukrot használunk, a cukor az cukor a szervezetben, bármiből is nyerik. Xillit és eritrit nincs, ezek sok galibát okozhatnak, de ez egy másik cikk témája. A juharszirupból is kevés fogy, inkább a karamelles íze miatt szeretik a gyerekek köleskására löttyintve.
  • Superfood őrlemény: nincs. Kakaópor van, végső soron ez is superfood.
  • Száraztészta: csak rizstészta. Egyébként nem eszünk sok tésztát. Rizsből van itthon barnarizs, basmati- és jázminrizs. Ezeket szeretem variálni. Ezen kívül köles és quinoa. Túl sok gabona nem kell, odafigyelünk, hogy a tányéron a tartalmasabb zöldségfélék domináljanak.
  • Zselésítésre, sűrítésre: zselatin, útifűmaghéj.
  • Protein- és egyéb szeletkék:  Ilyet nem vásárolunk. Itthon készítünk olyat, amiről tudjuk, hogy valójában mi van benne. Így sokkal olcsóbb is. Van viszont jó minőségű étcsokoládé. Sütéshez, forró csokihoz pasztilla formában is.
  • Kencéket a szuper turmixgépemmel néhány perc alatt készítek, ha kell. Mandula-, kesudió-, tojás-, máj-, hal-, hús- és zöldségkrém, pesto készül rendszeresen. Ez utóbbi frissen az igazi, de azért ebből van üveges is, mert a gyerekeim egyik kedvence.
  • Aszalványok: mazsola, aszalt meggy és medjool datolya. Ez utóbbi szigorúan csak néhány szem, mert egyébként erősen szublimál – legalábbis a gyerekek szerint.:)
  • Diófélék és magvak: makadámia dió, kesudió, mandula, dió, mák. A makadámia diót időnként kókusztej készítésnél használom, így sűrűbb, tejszerűbb, gazdagabb az íze.
  • Kókusztermékek: kókuszolaj és kókuszreszelék. A kókuszreszelékből magtejfőzővel szoktam tejet készíteni, így nem intenzív az íze és édes vagy sós ételekhez is felhasználható. Semmilyen más kókuszterméket nem használunk. Hosszabb utazásra szoktam gyümölcs mellé majszolásra némi kókuszchipset vásárolni.
  • Olaj: olíva-, szezám- és kókuszolaj, de a szezám- és a kókusz olajakat testápolóként is használom: fürdés előtt bemasszírozom a bőrömbe. Más testápolóm nincs is.
  • Konzerv: olívabogyó, tőkehalmáj, szardínia. Jó minőségű tonhal.
  • Egyéb: almaecet, balzsamecet, mustár, foszfátmentes sütőpor, szárított élesztő, szódabikarbóna. Gluténmentes zabpehely. Földimandula rost. Ebből egy kanállal a reggeli zabkásába szoktam tenni. Hidrolizált kollagén por: a zöldturmixok, smoothie-k felszívódásának lassítására.
  • Fűszerek, persze: frissen, sokféle fagyasztva és szárítva is. Parajdi só, házi pirospaprika, borsikafű, majoranna, rozmaring, kakukkfű, lestyán, babérlevél, zsálya, petrezselyem, bazsalikom, oregano, citromfű, kapor, kömény, tárkony, szerecsendió, szerecsendió-virág, fahéj – egész és őrölt, vanília – egész és por, szegfűbors. A jellegzetes fűszerkeverékeket (gyros, kínai, indiai és egyebek) ízfokozó nélkül megbízható forrásból veszem, vagy magam készítem.
  • A fagyasztóban bogyós gyümölcsök, hámozott banán, zöldbab, zöldborsó, vegyes zöldség (brokkoli, karfiol, sárgarépa), friss fűszernövények, tőkehal- és lazacszeletek.
  • A hűtőben friss zöldségek, hűtést igénylő friss gyümölcsök, házi tojás, házi szalonna, házi sonka és friss hús, ami éppen a főzéshez kell.

Nagyjából ennyi. Lehet, hogy ezt a listát túl puritánnak találod. A változatosságot azonban a friss alapanyagok biztosítják. A Táplálkozás-navigátorhoz mellékelt ajándék Ételtérkép közel 160 fogás variációját biztosítja. Sokkal többféle húst, zöldségfélét használunk, mint az „érzékenységeink” előtt. Készételből ennyi bőven elég itthon. Ezt  könnyen át tudom látni, nem felejtődnek el a szekrényben, és nem is kell őket kerülgetni. A bevásárlás is sokkal egyszerűbb és jóval olcsóbb, mint amikor minden csoda-hozzávalónak bedőltem.

Te sem fogsz veszíteni, ha a konyhában (is) megelégedsz kevesebbel.

Nézd át a kamrád! Mi az, ami hamarosan lejár? Mi az, amit úgysem fogsz felhasználni? Mit tudsz kiiktatni – akár mindörökre? Mivel tudod megkönnyíteni a saját dolgodat? Hogyan tudsz időt, energiát és pénzt spórolni a vásárlásnál és a tárolásnál?

Neked van valamilyen rendszered, amivel megfékezed a benned lakó felhalmozót? Írd meg hozzászólásodban!

 

Fotó: Tim Mossholder/Unsplash

11 Shares

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.