Még nem késő! Így készítsd fel a gyermeked az egyetemista életre!

Te is szorongva várod, amikor a gyermeked kirepül a meleg családi fészekből és egy tőled távoli városban megkezdi egyetemi, főiskolai tanulmányait? Attól félsz, hogy nem lesz képes egyedül megoldani a gondjait, nem fog rendesen enni, nem lesz tiszta ruhája, nem tudja beosztani a pénzét? Félsz, hogy többé nem fogadja el a véleményed, mert úgy hiszi, már mindent tud az életről?Mit tehetsz annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen a gyermeked önállósodása? Hogyan lehetsz nyugodt afelől, hogy minden rendben lesz körülötte? Mivel tudsz neki olyan előnyt biztosítani, ami életrevalóbbá teszi a kortársainál?

Február 15-én járt le a felsőoktatási felvételi jelentkezések határideje. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is tartottam egy tájékoztató előadást a tudnivalókról a szülők és a diákok számára. A jelentkezés gyakorlati tudnivalói mellett ki szoktam emelni azt is, hogy mennyire fontos a gyerekek felkészítése az egyetemista, főiskolás életre.

Nemrégiben hallottam egy rádiós beszélgetést, amelyben arról volt szó, hogy mennyire önállótlanok az első évesek. Egyenesen életképtelennek nevezték őket, akik a túlféltő és elkényeztető otthonokból kiszakadva elveszetten keresik a helyüket és próbálnak megküzdeni a számukra mind ez idáig ismeretlen feladatokkal.

A szülőknek sem könnyű a helyzetük, hiszen nagyon nehéz az elengedés. A bölcsődétől, óvodától kezdve hozzászoktunk, hogy a gyermekeink életének egy részét nem ismerhetjük, mert nem vagyunk velük. Mégis szívszorító útjára bocsátani őket az igazi felnőtt világba.

Sokat hallhatunk arról, hogy a felnőtt gyerekek előszeretettel maradnak a mamahotelben, és szinte ugyanúgy kell gondjukat viselni, kiszolgálni őket, mint kicsi korukban. Ritkábban említik meg, hogy gyakran a szülőknek is tetszik ez a helyzet. Sokszor a szülők nem hagyják felnőni a gyerekeiket, nem engedik kockázatot vállalni, felelősséget viselni őket.

Osztom azt a véleményt, hogy a 18-19 évesek, habár nagykorúak, még nem igazi felnőttek. Valóban hiányzik a tapasztalatuk az élet „nagy” kérdéseihez. Viszont úgy gondolom, hogy a gyerekeket fokozatosan, az adott életkorukhoz megfelelő módon igenis fel lehet készíteni arra, hogy az érettségi után okosan és felelősségteljesen kezdjék el a felsőoktatási intézményekben a tanulmányaikat, és hozzanak olyan döntéseket, amelyek hosszú távon befolyásolják az életüket.

Persze ez a szülők részéről nem kis munka, tudatosság és következetesség, mégis meg kell tennünk, hiszen amikor a csemeték kirepülnek, nekünk is jobb, ha tudjuk, hogy meg fogják állni a helyüket.

A gimnáziumi előadásom utáni napokban többen kérdezték, hogy melyek azok a területek, amikre szerintem hangsúlyt kellene helyezniük a szeptemberi iskolakezdésig – figyelembe véve azt is, hogy a diákoknak készülniük kell az érettségi vizsgákra, betervezett nyelvvizsgákra is.

Ha kirepülésre készülő csemetéid vannak, az ezeken a területeken való jártasság a legfontosabb:

1. Hivatalos ügyintézés

Általában igaz, hogy a gyerekeink szinte semmit nem tudnak arról, hogy milyen módon kell bizonyos hivatalos ügyeket intézni. Mit és hol lehet elintézni, bankban, postán hogyan kell eljárni? Mi az a tértivevényes, ajánlott levél, mikor használjuk? A különböző nyomtatványokat hogyan kell kitölteni? Ha már itt tartunk, az albérletet milyen szempontok alapján célszerű kiválasztani, a bérleti szerződésben mire kell figyelni?

Nem, nem elég, ha az „interneten majd utánanéz” mindennek. Egyrészt, hiába lógnak egyfolytában a neten, a gyerekeink nem az ilyen témákat keresik, hanem szórakoztatják magukat. Másrészt, sokkal hasznosabb a gyakorlati tudás. Egy 18-19 évesnek jóval nagyobb önbizalmat ad, ha a különböző helyzetekben jártassága van, mint ha csupán elméletben tudná, hogy mit hogyan kell intézni.

Feladatod:

• Az előtted álló hónapokban vidd magaddal minden olyan helyre a gyermekedet, ahol valamilyen hivatalos ügyet intézel. Erre hétvégén is adódik lehetőség, a banki, postai teendőket a bevásárlóközpontokban is megoldhatjátok. A Kormányhivatal és a különböző szervek legalább egyszer egy héten este is tartanak ügyfélfogadást.
• Töltsetek ki együtt különböző célra szolgáló postai nyomtatványokat, csekkeket.
• Intézzetek együtt reklamációt, tájékoztatáskérést, valamilyen szolgáltatás igénylését, szerződési feltételeinek módosítását.
• Mutasd meg, hogy hol és miként tárolod a fontos iratokat, számlákat, szerződéseket.
• Beszélgessetek arról, hogy hogyan képzeli el az önálló életet, mi az, amiben magabiztosnak érzi magát, mi az, amiben várhatóan szülői segítségre szorul majd.

2. Étkezés, főzés

Úgy hisszük, hogy az egyetemről majd minden hétvégén hazajön a gyerekünk és majd jól felpakoljuk egy hétre való kajával, mikor visszamegy. Ez csak az elején lesz így. Aztán jönnek a hétvégi programok, a vizsgaidőszak, amikor ésszerűbb a kollégiumban vagy az albérletben a többiekkel tanulni. Lesz majd komoly kapcsolata is, amikor hol egyik, hol másik szülőhöz mennek haza mindketten. Igazából jó, ha két-három hetente haza tud utazni, és közben aggódhatunk azon, hogy rendesen eszik-e?

Az a valószínűbb, hogy nem biztos. Ebben a korban még egyáltalán nem tudatosak abban, hogy következetesen elutasítsák a fast food-ot. Nagyobb az esélye annak, hogy egész nap valami ilyesmin él és igazi ételt valóban csak akkor lát, amikor hazamegy. Hacsak…. Hacsak nem megtanul néhány olyan ételt elkészíteni, ami gyorsan összedobható, kevés hozzávalóból áll és nem kerül sokba. Érdemes még megtanítani a kedvenc ételeik elkészítését is. Hidd el, nyugodtabb leszel, ha tudod, hogy nem hal éhen.

Feladatod:

• Győzd meg a csemetéd, hogy milyen lenyűgöző egy főzni tudó majdnem felnőtt.
• Vegyétek sorra a kedvenc ételeit és tanítsd meg az elkészítésüket. Ma már könnyű videókat készíteni és a telefonon egy külön mappában tárolni őket.
• Rendszeresen főzzetek együtt. Ez jó buli – még kamaszokkal is – és észrevétlenül rájuk fog ragadni az néhány fogás, ami a túléléshez elég.
• Írjátok össze, hogy mi kell egy alapkészletbe, ami jó, ha minden körülmények között van otthon.
• Tanítsd meg a bevásárló lista készítését is.
• Ha még nem magabiztos ebben, tanítsd meg az éttermekben való rendelésre, fizetésre, a borravaló kiszámítására. Merjen variálni az étlapon feltüntetett kínálaton. Nem elég, ha csak látja, a szülei hogyan csinálják. Rutin kell ebben is.

3. Mosás, vasalás, háztartási munkák

Tudom, hogy ilyesmit azért nem csinálnak a gyerekek, mert úgymond „inkább tanuljanak. Túl sokáig vannak az iskolában, túl sok a lecke, túl sok a dolgozat. Nem akarjuk még ezzel is terhelni őket. Persze, nem is kell, hogy önállóan vezessék a háztartást, de nem árt, ha tudják, mit mivel lehet együtt mosni, hogyan kell szelektálni, milyen anyagot milyen hőfokon lehet vasalni, mivel lehet a fürdőszobát, WC-t folyamatosan tisztán tartani. Feltehetően mire ilyen idősek lesznek, porszívózni, felmosni, port törölni azért tudnak, nem árt azonban, ha tudják, ez még kevés. A háztartási munkáknak is van egy rutinjuk, esedékességük, megvan, hogy mit mikor célszerű és mit mivel hatékony elvégezni.

Feladatod:

• Ha máskor nem, legalább az érettségi utáni nyári szünetben avasd be, és ne csak a lányodat, a fiadat is, a házimunka rejtelmeibe. Még akkor is, ha nálad fizetett segítség látja el ezeket a feladatokat. Tudni kell ugyanis azt is, amit mással csináltatsz, mástól kérsz számon. Másképp hogyan tudnád megmondani, hogy mire van szükséged és milyen eredményt vársz?
• Tanítsd meg a ruhákba varrt ruhakezelési piktogramok értelmezését.
• Ne csak pamut holmit, hanem inget, abroszt, ágyneműt is vasaltass. Mutasd meg a fogásokat, amivel könnyebb ezt a nemszeretem munkát elvégezni.
• Beszéljétek meg a háztartási munkák időszerűségét az évszakváltozásokra vagy ünnepekre tekintettel is. Mi az a napi rutin, aminek a betartása minimális erőfeszítéssel fenntartható és kielégítő eredményt hoz.
• Készítsetek checklistákat az egyes teendőkhöz, hogy biztos ne maradjanak a lakásban „tarajos kígyók” egy-egy takarítás után.

4. Pénzügyek

A főiskolások, egyetemisták taníttatása nem kevés fejtörést okoz. Még az államilag finanszírozott képzések is nagy terhet rónak egy átlagos jövedelemmel rendelkező családra. Nem mindegy, hogy mennyi pénzt tudunk a gyermekeink taníttatására szánni, mennyi pénz tudunk a megélhetésükhöz a rendelkezésükre bocsátani. A legtöbb szülőnek ezzel a kérdéssel sokkal korábban kellene foglalkoznia. Nálunk még nem elterjedt szokás a gyerekek születése óta rendszeresen elkülöníteni a taníttatásukhoz, életkezdésükhöz szükséges pénzeszközöket. Igen, lehet azt mondani, hogy a családok jövedelme éppen ahhoz elég, hogy hónapról hónapra kijöjjenek, nem tudnak 18-20 évre előre takarékoskodni. Ennek ellenére valahogy meg kell oldani, hogy amikor a gyerekek bekerülnek a felsőoktatásba, fizetni tudjuk a lakhatás, megélhetés és esetleg a tandíj költségét is.

Jó, ha mi is előre gondolkodunk, miből fogjuk ezt megtenni. Fel kell azonban készíteni a gyerekeket is arra, hogy be tudják osztani a pénzüket.

Középiskolában gyakran hetente kapnak apanázst a gyerekek, esetleg külön összeg jár bulikra, táborba, extra kiadásokra. Mindenesetre 18-19 éves korukban nem igazán tudják, hogyan kell beosztani úgy a pénzt, hogy mindenre elég legyen egy teljes hónapig. A szülőknek is gyakran az a jó, ha ilyenkor is hetente, szükség szerint – mikor mi a fizetendő – adják a zsebpénzt. Így persze nem tudják a gyerekek megtanulni, hogy hogyan kell egy hónapra beosztani a pénzt. Pedig a munka világában majd így lesz. Nem a szükségleteik szerint állnak a rendelkezésükre a pénzforrások, hanem előre kell gondolkodni, tervezni, a büdzséhez tartani magukat.

Nagyon jó lenne, ha a szülők beavatnák a gyerekeket a pénzügyekbe. Ha tudnák, hogyan kell gazdálkodni, milyen szempontok alapján célszerű dönteni egy-egy kiadásról, hogyan kell megtervezni a bevételeket, kiadásokat, megtakarításokat. Tudom, hogy ezt sajnos a felnőttek nagy része sem teszi meg.

Feladatod:

• Ha nálad rendben van a pénzügyi tudatosság, tanítsd meg a gyermeked mindarra, ami szerinted fontos ahhoz, hogy a pénzügyei rendben legyenek majd az életben.
• Intézzétek együtt a közüzemi számlák banki átutalásait. Tanítsd meg a számlák értelmezését is.
• Beszéljétek meg, hogy körülbelül mennyi pénzre számíthat tőletek, és azt hogyan tudja majd beosztani úgy, hogy minden hónap végére maradjon valamennyi pénze. Az lenne a legjobb, ha már a diákévei alatt megtanulná, hogy a bevételeiből először a megtakarításaira tesz félre, majd azt költi el, ami ez után megmarad.
• Sok alkalmazás segíti a pénzügyek nyilvántartását. Válasszatok ki egyet, aminek a kezelését tanuljátok meg. A telefonra is letölthető appok használatával mindig naprakész lehet a büdzsé, így nagyon könnyűvé válik a tudatos pénzkezelés.
• Beszéljetek arról, hogy vállaljon-e munkát a tanulás mellett? Ha igen, mire kell figyelnie a munkaszerződés megkötésénél, milyen jogai és kötelességei lesznek egy munkahelyen.
• Ha neked is van pénzügyi téren tanulni valód, használd ki, hogy a sors most kényszerít. Sajátítsd el az alapokat, aminek a segítségével a csemetéd nálad korábban megtanulhatja a helyes gazdálkodást.

5. Önálló tanulás

Annak ellenére, hogy a gyermekeink iszonyúan le vannak terhelve a tananyaggal, az iskolákban nem esik szó arról, hogy milyen technikái vannak a tanulásnak. Az általános- és középiskolában többnyire írásban történik a számonkérés, az érettségire tételeket dolgoznak ki. Sok szülő még a középiskolában is kikérdezi a gyerekét, együtt tanul vele, segít a tételek kidolgozásában. Az egyetemeken, főiskolákon aztán jön a döbbent rácsodálkozás, hogy képtelenek a több száz oldalas jegyzetekből, könyvekből felkészülni a vizsgára. Tételkidolgozásról ugyebár szó sem lehet, a szóbeli vizsgákhoz nincs rutinjuk, és egyáltalán, az egész nem arról szól, mint ahogy elképzelték.

Kezdetben persze ott a nagy szabadság, a felnőtt lét, a szülői ház hátrahagyása. Ki akar tanulni az első egyetemi hónapokban? Olyan messze még a vizsgaidőszak! A kötelező kredit majd csak meglesz valahogy!

A programokkal, bulikkal felpörgetett laza napok nagyon hirtelen váltanak át a vizsgaidőszak rémségébe. Amikor is tisztán látszik, hogy a hetekig, hónapokig tartó nem tanulás már nem hozható be. Legalábbis a középiskolában alkalmazott tanulási módszerekkel semmiképp. Akkor aztán jönnek a sírós telefonok, és mi egyfolytában frászban leszünk, hogy tényleg olyan nagy gáz van-e, vagy a drága csemeténk csak rajtunk vezeti le a feszültségét.

Feladatod:

• Ismertess meg néhány tanulási technikát, amivel nagy mennyiségű anyagot is hatékonyan fel tud dolgozni.
• Esetleg írasd be egy tréningre, ahol ezt el tudja sajátítani.
• Mindez az érettségire is jól jönne, még nincs késő elkezdeni.

A tapasztalataim alapján, ha a szülők felkészítik a gyermekeiket a fenti területeken való gyakorlati ismeretekre, sokkal kevesebb probléma adódik az egyetemi, főiskolai tanulmányi idő alatt. Közben szép fokozatosan tovább mélyülnek az ismeretek, a különböző helyzetekben való magabiztosság, így valóban felnőttként szerzik meg a diplomát, és készen állnak majd az „igazi” életre.

Hagyd hátra azt a gondolatot, hogy kíméletből tartod távol a gyermeked az ügyintézéstől, házimunkától, főzéstől, pénzügyektől és az önálló tanulástól. A hosszú távú eredményt nézd: a gyermeked magabiztos és életrevaló lesz, te pedig nyugodt lehetsz, hogy képes jól boldogulni. Nem rósz elviselhetetlen terhet rá azzal, ha bevonod ezekbe a feladatokba, sőt kihasználhatjátok ezt közös tevékenységekre. Olyan gyorsan telik az idő, hamarosan leérettségizik és elmegy otthonról. Ha jól felkészítetted az életre, már nem is lesz igénye a mamahotelre. Élvezz hát minden percet, amit vele tölthetsz!

Te hogyan készíted fel a gyermeked az egyetemista életre? Milyen tippeket tudnál adni másoknak?

Írd meg hozzászólásodban!

A fotó forrása: Victoria H./Unsplash