A nők szerepe a táplálkozásban

Szeretettel köszöntelek Nőnap alkalmából! Remélem, ma tudsz töltődni, pihenni, és a téged köszöntők körében azt érzed, hogy milyen jó is nőnek lenni! Nem tévedhetek nagyot azonban, ha úgy vélem, időnként eleged van a “nőségből”.

Bár a nők helyzete az elmúlt évtizedek során sokat változott, sok minden változatlanul maradt. Többek között az is, hogy milyen meghatározó szerepet töltenek be a család életmódjának kialakításában, így a táplálkozásában is.

Érdekesnek találom a témát, már csak azért is, mert sokan írtok ezzel kapcsolatban, és korántsem vidáman. Természetesen a nők feladatai itt nem érnek véget, de ebben a bejegyzésben másra nem térek ki.

A nők helyzete ma

Egyre több férfi eszmél rá, hogy a mindennapi hajszában milyen szórakoztató tud lenni a főzés. Korántsem nőies férfiak büszkén ragadnak fakanalat, és messze túlmerészkedve a bográcsos-tárcsás ételkészítésen, bátran vállalják a hobbiszakács szerepét. Az én szüleim generációjában soha nem láttam konyhában tüsténkedő férfit, ellenben a fiamat már én is arra tanítom, hogy a házimunkában és a főzésben is legyen jártas.

Mindennek ellenére talán még mindig az az általános, hogy a férfiak valóban csak akkor főznek, amikor kedvük, idejük van. A nekem levelet író nők gyakran érzik úgy, hogy a főzés nyűgös kötelesség. Azt, hogy minden nap frissen otthon készült ételt tegyenek a család asztalára, egyenesen lehetetlennek érzik.

Kétségkívül felgyorsult a világ, és az elvárásaink is nagyot változtak a 20-30-40 évvel ezelőttihez képest. A nők dolgoznak, tanulnak, vállalkozásokat vezetnek – és sajnos még mindig nem találták ki annak a módját, hogy a gyermeknevelés és a háztartásvezetés zöme ne rájuk háruljon. Sokan még ma is elsősorban a családban és a háztartásban jelölik ki a nők helyét, de szerintem maguk a nők sem tudják ezeket a feladataikat kiengedni a kezükből. Egyszerűen azért, mert erre nincs megoldás, nincs lehetőség.

Természetesen örülök neki, hogy ma nőként nem vagyok a férjem tulajdona, szavazhatok, lehet önálló vagyonom, és dönthetek a saját életemről. Annak azonban kevésbé, hogy mindezen jogokat úgy értük el, hogy a régi feladataink mellé számos újabbat vettünk magunkra. Anélkül, hogy politizálni akarnék, sajnos azt kell mondanom, hogy különösen a szocialista múlttal rendelkező országokban sújtja ez a nőket.

Gondolj bele, hogy a “régi világban”, a háború előtt egy középosztálybeli asszonynak, aki természetesen nem dolgozott, hány fizetett állandó, és bejáró alkalmazottja volt? És egy mai középosztálybeli nyugati nőnek, aki tanult, diplomát szerzett és dolgozik, a férjhez menetele után hány fizetett alkalmazottja van? Még akkor is, ha csak részmunkaidőben dolgozik. Sőt. Bizonyos “nehezebb” munkákat úgy is mással végeztet, ha nincs állásban.

Mi, mai magyar átlagnők, és a háború idején született, most már hetvenen túli anyáink azonban teljes munkaidőben dolgozunk, ÉS ellátjuk mindazt a munkát, amit korábban 3-4 fizetett alkalmazott végzett egy háztartásban.

Nem, nem segít, hogy már automata mosógép van. Mások az igények, sokkal többször mosunk, és a foltos gyermekruhát, a számtalan fehér sportzoknit nem lehet csak úgy bedobni a mosógépbe. Ebbe jobban nem is mennék bele, szerintem tudod, mire gondolok.

A nők szerepe a táplálkozásban

Ennek köszönhetően a hagyományos női szerepeink is megmaradtak, és nyakunkba vettük az önmegvalósítást is, ami élethosszig tartó tanulásnak, és napi 8-10 óra munkának álcázza magát. Ezért ha a férjünk hobbiból van szíves főzni, nagyon örülünk neki, és bátorítjuk, de többnyire zúgolódás nélkül elfogadjuk, hogy attól még a háztartás megszervezése, és a házimunkák zöme bizony a miénk.

Az, hogy mi kerül az asztalra, mit eszik a család, ennél fogva döntően a nőkön múlik. Ők vásárolnak be gyakrabban, ők főznek rendszeresen, többnyire még mindig ők maradnak otthon a gyerekkel. És itt ismét van egy ellentmondás. A hozzám írt levelekben a nők gyakran arról panaszkodnak, hogy a férjük, gyerekeik miatt nem tudnak egészségesebben táplálkozni.

Mert hiába szeretnének egészségesebben főzni, a család nem vevő az új ízekre. A megszokottra vágynak, és ha a nő netalán fogyni akar, akkor kénytelen magának külön főzőcskézni. Ez persze igencsak megnehezíti a helyzetet, és garantálja, hogy az egészségesebb étkezésre való törekvés egyszer csak megtörik a család ellenállásán.

Az is gyakori, hogy ha a család valamelyik tagjánál valamilyen ételérzékenység vagy betegség miatt speciális étkezésre van szükség, a család többi tagja ezt nem veszi figyelembe – és ismét a családanyát gyűri a kétfelé főzés terhe.

Egyre kevesebb nő főz otthon

Nem csoda, hogy sokan a könnyebb ellenállást választják. Egyre többen vásárolnak, vagy rendelnek készételt. A statisztikák szerint a pizza a nyerő, de persze sokan nem csak alkalomszerűen rendelnek, hanem naponta házhoz, vagy munkahelyre szállíttatják az ételt. Így a divatdiétáknak is egyénenként lehet hódolni.

A gyerekek főtt ételt a közétkeztetésben esznek, hétvégén pedig a nagyvárosokban a plázákban eszik a család. A nagy vasárnapi családi ebédeket egyre kevesebben vállalják be. A fiatalabb generáció már nem ismeri az élelmiszer alapanyagok, húsfajták zömét, a különböző ételkészítési módokat sem.

Az élelmiszeripar boldogan használja ki a helyzetet, és már olyasmiket is zacskóban árul, amit két perc lenne házilag elkészíteni.

Aggasztó következmények

Természetesen én sem szeretek a konyhában rostokolni, de bevallom, aggódom emiatt a tendencia miatt. Csak a néhány legfontosabb káros hatása mindennek, hogy

  • a feldolgozott készételek adalékanyagokkal, mesterséges összetevőkkel készülnek, amelyek a szervezet számára testidegenek,
  • kiszolgáltatjuk magunkat a gyártók kényének-kedvének, ha nem ismerjük legalább alapszinten az alapanyagokat, konyhatechnikát,
  • az előre elkészített, tárolt étel soha nem éri el a frissen készült fogások beltartalmi értékét,
  • az ételszállítás iszonyatos környezeti terhelést jelent a milliárdnyi műanyag- és papírdoboz felhasználása miatt,
  • a közös étkezések helyett dobozból enni nem túl felemelő,
  • a közös étkezések hiánya árt a családi kapcsolatoknak;
  • a test táplálását sokadrangúként kezelni hosszú távon megbosszulja magát.

Mi lehet a megoldás?

Szerintem az a megoldás, ha az étkezést, az egészséges táplálkozást prioritásként kezeljük az életünkben. Az, ahogyan étkezünk, az, amit megeszünk a legfontosabb tényező a jóllétünkben. Nem  szabad az ételkészítést az összes többi feladatunknál hátrébb sorolni.

Tudom, hogy dolgoznod kell. Tudom, hogy fáradt vagy. Tudom, hogy kényelmesebb az egész napi munka után rendelni valamit, mint a család minden tagjának kedvére tenni a vacsorával. Mégis, nőként el kell fogadnunk, hogy nagyon sok múlik rajtunk.

Nem azért, hogy még egy elvárásnak meg kelljen felelnünk a nyomás alatt, hogy tökéletes nők legyünk. Hanem azért, mert nálunk maradtak ezek a feladatok. Így is, úgy is inkább a nők intézik a család életének a megszervezését, a mindennapi logisztikát, a házimunka nagyját, az ételek elkészítésének zömét. Jobban tesszük hát, ha a gondolkodásmódunkat megváltoztatva, boldogan vállaljuk fel ezt, nem pedig nyűgként éljük meg. Más lesz a hozzáállásod, ha tisztában vagy azzal, micsoda értéket adsz a családodnak, hogy odafigyelsz az egészségükre, és megteremted a jóllétüket. Erre legyél büszke!

A kilencvenes években a Hetedik mennyország című sorozat egyik epizódjában az anya elvitte magával az egyik lányát a szupermarketbe. Elmagyarázta neki, hogy a bevásárlás, az élelmiszerek kiválasztása annyira fontos, hogy igazán meg kell adni a módját. Nyugodtan, kapkodás nélkül, szeretetteljesen kell csinálni, hiszen a számunkra legfontosabb emberek ellátásáról gondoskodunk. Emellett a rengeteg áru számtalan ember munkája által jut el hozzánk, akiknek hálásnak kell lennünk.

Azóta én ezzel a tudatossággal próbálom ellátni nemcsak a bevásárlást és a főzést, hanem valamennyi házimunkát. Valóban arra gondolok közben, hogy mennyire szeretem a családomat, barátaimat, és milyen jó, hogy nem izzadtan görnyedezve kell megtermelnem a zöldségeket. Milyen szerencsés vagyok, hogy nem az utca végéről kell hordanom a vizet, és milyen jó, hogy komfortos otthonban élhetek.

Természetesen ez nem könnyű feladat sem munka mellett, sem úgy, ha nem vagy állásban. Számos lehetőség kínálkozik az időnk kellemesebb eltöltésére.  Önálló nőként mégis úgy vélem, hogy ezek a fárasztó teendők női létünk legcsodálatosabb terhei. A családom jóllétének biztosításánál semmi sem fontosabb számomra. 

Az egészségünk érdekében a főzés prioritást kap nálunk. A hétköznapokon azonban fél óránál több előkészítést igénylő ételt nem készítek. A főzés, sütés ideje lehet, hogy ennél több, de addig nyugodtan csinálhatok mást. Egyszerű fogások kerülnek az asztalra, de azokat friss alapanyagokból, a teljes szeretetemmel készítem. A férjem is szokott főzni, van néhány fogás, ami az ő specialitása. Nagyon hálás vagyok neki, hogy időnként leveszi ezt a terhet a vállamról. A gyerekeket is be szoktuk fogni.

Ha igazán akarod, akkor tervezéssel, előrelátással, te is rendszeresen tudsz megfelelő ételt biztosítani a családod számára. Meg tudod oldani, hogy a csemetéd ne útközben vásárolt finomított szénhidrátot reggelizzen, vagy az iskolai büfé silány választékából tízóraizzon. Meg tudod teremteni a szépen terített asztal melletti beszélgetés lehetőségét, akár a hétköznapokon is. Igen, ehhez szükséged van a családod együttműködésére is. Nem jó az, ha az egészséges táplálkozás, amire törekszel, egyedül a te ügyed. Vond be a férjed és a gyerekeket, beszéljétek meg, hogy ne szabotálják el az elhatározásodat. Ne fanyalogjanak, legyenek nyitottak. Köszönjék meg, hogy ily módon is törődsz velük. Segítsenek, hogy a közös ételkészítés is erősítse a kapcsolatotokat, és hogy a gyerekeknek is legyen majd igénye a rendes házikosztra, el tudják majd készíteni a saját családjuknak a kedvenc fogásaitokat.

Nőnapon azt kívánom neked, hogy te is képes legyél hálatelt szívvel viselni ezt a terhet, és leld örömöd a családod táplálásában betöltött fontos szerepedben.

♥♥♥

Ha úgy gondolod, hogy ez a cikk értékes az egészséged és a vitalitásod szempontjából, segítsd azt terjeszteni, megosztva másokkal. Kattints a közösségi média gombokra! 

Fontos számomra a véleményed, ezért bátran írj hozzászólást!

Szeretettel:

Mariann

Fotó: Andrew Welch/Unsplash

96 Shares

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.